Kevés dolog annyira fárasztó és lelkileg kimerítő, mint az elhúzódó álláskeresés. Az, amikor hetek, hónapok telnek el úgy, hogy beadod az önéletrajzokat, kapod az automatikus elutasításokat (már ha kapsz bármit), és közben csak gyűlik a frusztráció. A visszautasítások nem csak a szakmai önbizalmat kezdik ki, hanem sokszor az identitásunkat is....
Sokáig úgy tekintettünk a rugalmas munkavégzésre, mint egy luxus extrára, egy bónuszra, amit csak a nagyvállalatok engedhetnek meg maguknak. Pedig a rugalmasság ma már nem kiváltság, hanem versenyelőny. Ráadásul olyan előny, amit a kisvállalkozások is megengedhetnek maguknak, ha mernek gondolkodást váltani.
Kevés dolog frusztrálóbb annál, mint amikor beadod az önéletrajzodat egy állásra, amire úgy érzed, tökéletesen passzolsz… és mégsem történik semmi. Nemhogy tényleges visszajelzés, még egy automata e-mail sem jön. Kínzó csend. És egy idő után már nemcsak a cégbe vetett bizalmad, hanem az önbizalmad is kezd meginogni.
A legtöbb jó szakember nem a "családias hangulat", "versenyképes fizetés" és "kihívásokkal teli munkakör" kifejezésekre mozdul már meg.
A tapasztaltabb jelentkezők pontosan tudják, hogy ezek a szavak sokszor nem a valóságról, hanem az üres sablonokról szólnak.
Az álláskeresés és a toborzás ma már nem ugyanaz a terep, mint akár csak három évvel ezelőtt. Az AI – mesterséges intelligencia – nem valami távoli jelenség, ami majd egyszer hatással lesz ránk. Már itt van. Csendben átrendezte a szabályokat, miközben sokan még észre sem vették, hogy egy új pályára léptek.
A legtöbben álláskereséskor az állásportálokon böngésznek, végignézik a meghirdetett pozíciókat. De mi van, ha nem találják meg azt, amit igazán szeretnének, vagy ami illik a tapasztalatukhoz, céljaikhoz, élethelyzetükhöz?
A kis- és középvállalkozások vezetői nap mint nap szembesülnek egyre élesebb munkaerőpiaci kihívásokkal. Megtalálni a jó szakembert, aki nemcsak tudásban, hanem értékrendben is illik a csapatba, egyre nehezebb. A kérdés már nem az, hogy van-e elég jelentkező, hanem az, hogy meg tudjuk-e szólítani azokat, akiket valóban szeretnénk csapatban tudni....
Vannak mondatok, amiket szinte minden álláskereső kimond legalább egyszer:
"Most nyár van, úgysem történik semmi."
"Uborkaszezon. Majd szeptembertől rákapcsolok."
"Most pihenek, aztán szeptembertől nekiesek."