Miért nem a konzultációval kezdődik nálam a karriertanácsadás?

Másfél éve alakítom azt a módszertant, amellyel ma dolgozom, és ez alatt az idő alatt egy dolgot láttam újra és újra: az álláskeresésben nagyon gyakran nem ott van a valódi probléma, ahol elsőre keresnénk.

Amikor valaki hozzám fordul, általában már megfogalmazódott benne egy elképzelés arról, mi mehet rosszul. Kellene egy jobb önéletrajz, rendbe kellene tenni a LinkedIn-profilt, esetleg rosszul szerepel az interjúkon, vagy már azt gondolja, teljes karrierváltásra van szüksége, mert a jelenlegi tudására nincs kereslet. Aztán elkezdjük együtt kibontani a helyzetet, és az esetek nagy részében egészen máshol találjuk meg az elakadást, mint ahol elsőre az illető gondolta.

Az önéletrajz valóban lehet, hogy nem jó, csakhogy azért nem, mert nincs mögötte tiszta szakmai pozicionálás. A LinkedIn valóban nem hoz eredményt, de néhány új mondat önmagában nem oldaná meg, mert nem világos, mit szeretne kommunikálni magáról az illető, és kinek. Az interjúkon tényleg nincs áttörés, de ennek gyakran nem az interjútechnikához van köze, hanem ahhoz, hogy a szakmai történet nem áll össze egésszé. És van, aki hónapok óta alig kap visszajelzést, ebből pedig levonja a következtetést, hogy új szakmát kell tanulnia, holott lehet, hogy a tudásával semmi gond nincs, csak maga az álláskeresési stratégia nem működik.

Ezért nem szeretek találomra nekifutni a munkának

Az elmúlt bő másfél évben folyamatosan csiszoltam a saját folyamatomat. Figyeltem, mit jeleznek vissza az ügyfelek, hol veszítünk időt feleslegesen, mi az, ami valóban előrelendít valakit, és milyen információra van szükségem ahhoz, hogy egy konzultáció ne csak kellemes beszélgetés legyen, hanem érdemi elmozdulást hozzon. Egyre világosabbá vált számomra, hogy nem az együtt töltött percek száma számít igazán, hanem az, hogy a megfelelő problémán dolgozunk-e, megfelelő sorrendben, és a szükséges információk birtokában.

Ebből épült fel az a módszertan, amelyet ma használok.

(

Nálam a folyamat egy ingyenes álláskeresési helyzetértékeléssel indul. Ennek egyszerű oka van: mielőtt bármilyen szolgáltatást javasolnék, látnom kell, mi történik valójában az álláskeresésedben.

Hol tartasz most, milyen irányba pályázol, és milyen eredménnyel? Eljutsz interjúig, kapsz ajánlatokat, vagy inkább csönd fogad mindenhonnan? Ezekből a válaszokból gyakran kiderül, hogy amit te problémának gondolsz, és ami valójában az elakadás oka, két különböző dolog.

Ha elküldtél harminc önéletrajzot, és senki nem hívott fel, teljesen érthető, ha arra gyanakszol, hogy rossz az önéletrajzod. Csakhogy önmagában ebből még nem tudjuk, mi a baj. Lehet, hogy valóban a CV-ben van a hiba. Az is lehet, hogy olyan pozíciókat célzol meg, amelyekhez a piac nem tudja hozzárendelni a korábbi tapasztalatodat, vagy éppen túl sok irányba pályázol egyszerre, és emiatt sehol nem látszik igazán az értéked. Az sem ritka, hogy a stratégia maga épül túlságosan a meghirdetett állásokra, miközben más csatornákon jóval nagyobb esélyed lenne.

Egy új önéletrajz ezek közül csak egyetlen lehetséges problémát oldana meg, a többit nem.

Innen jön az elődiagnózis szerepe. A helyzetértékelés nálam teljesen ingyenes és semmire nem kötelez, és ha ennek végén úgy döntesz, nem szeretnél velem tovább dolgozni, az is rendben van, mert már ennyivel is adtam valamit: tisztábban látod, min érdemes gondolkodnod. Ha viszont azt látjuk, hogy van értelme folytatni, onnantól már nem találgatásból indulunk neki a közös munkának, hanem van egy megalapozott képünk arról, min érdemes dolgozni.

Ez utóbbi esetben kezdődik a tulajdonképpeni stratégiai konzultáció, amely nálam már fizetős szolgáltatás, és itt jön a második fontos elem a módszertanomban: a felkészülés.

Mire leülünk beszélgetni, a gondolkodás már elkezdődött

A stratégiai konzultáció előtt előkészítő kérdéseket kapsz, amelyeket abszolút személyre szabok, hiszen két egyforma karrierhelyzet nincs, az előkészítés viszont mindig tudatos része a folyamatnak. Ennek oka egyszerű: az az 50 perc, amit együtt töltünk, túl értékes ahhoz, hogy alapinformációk összegyűjtésével menjen el.

Nem akkor szeretném megtudni, mit próbáltál eddig, mit szeretnél elérni, mi bizonytalanít el, vagy milyen kompromisszumokat tudsz és nem tudsz vállalni, amikor már a konzultáción ülünk. Ezeket neked is érdemes előtte átgondolnod, nekem pedig szükségem van rájuk, hogy felkészülten érkezzek a beszélgetésre.

Van ennél egy fontosabb ok is: a saját karrieredről nélküled nem tudok jó stratégiát alkotni. Tizenkét év fejvadászati tapasztalatot, munkaerőpiaci rálátást, külső szemléletet és egy kidolgozott módszertant tudok hozzátenni a helyzetedhez, olyan összefüggéseket vehetek észre, amelyeket belülről nehéz meglátni, és megkérdőjelezhetek olyan következtetéseket is, amelyek elsőre teljesen logikusnak tűnnek. A te oldaladról viszont olyasmire van szükség, amit én nem tudhatok helyetted: mit szeretnél, mi fontos neked, miben vagy jó, mit nem akarsz elveszíteni, mennyire vagy kockázatvállaló, és miért lennél hajlandó energiát tenni egy váltásba.

Egy személyre szabott karrierstratégia csak ebből a két oldalból tud összeállni. Számomra ezért fontos, hogy a közös munka végén ne csak válaszaid legyenek, hanem közben te magad is tisztábban gondolkodj a saját helyzetedről. Nem szeretnék helyetted meghozni olyan döntéseket, amelyek következményeivel később neked kell együtt élned, szakmai véleményt viszont mondok, akár határozottan is, és ha egy elképzelést a munkaerőpiac felől kockázatosnak vagy nem reálisnak látok, azt is elmondom. A végső stratégia így lesz valóban a tiéd, nem egy kívülről ráderőltetett jónak tűnő recept.

Az 50 perc nálam stratégiai munka

Mire elérkezünk a konzultációhoz, már ismerem az alaphelyzetedet, láttam az anyagaidat, elolvastam a válaszaidat, te pedig már végiggondoltál egy sor olyan kérdést, amire szükségünk lesz. Itt kezdődik az érdemi munka: átnézzük az elakadási pontokat, és elkezdjük összerakni, hogyan lehet feloldani őket. Foglalkozunk az iránnyal, a pozicionálással, a szakmai narratívával, az álláskeresési csatornákkal és a láthatósággal, és ha a helyzetedben ez releváns, természetesen az önéletrajzzal és a LinkedInnel is.

Ezeket (önéletrajz, LinkedIn) viszont ezen a ponton stratégiai szinten nézzük, nem szövegszinten. Azt vizsgáljuk, mit kellene megmutatnia rólad az önéletrajzodnak, mi hiányzik belőle, mit hangsúlyozol rosszul, és milyen pozicionálást kellene végigvinnie. A LinkedInnél hasonló a kérdés: mit kell kommunikálnia a profilnak, és kinek szeretnél láthatóvá válni vele. Egy-egy mondat előkerülhet példaként, de nem azzal töltjük az időt, hogy közösen megfogalmazzuk a harmadik bullet pointodat vagy megszerkesszük az About szekciót, mert az már a megvalósítás szintje. A konzultáció célja ennél korábban van: pontosan tudnunk kell, mit akarunk elérni, és miért.

A rövid, koncentrált folyamat nálam nem jelent felszínességet

Amikor elkezdtem kialakítani ezt a módszertant, nekem sem egyik napról a másikra állt össze a rendszer, hanem ügyfélről ügyfélre tanultam belőle. Azt láttam, hogy egy jól megírt önéletrajz is kevés lehet tiszta irány nélkül, és azt is, hogy rengeteg időt veszítünk, ha olyan alapinformációkat gyűjtünk a konzultáción, amelyeket előre végig lehetett volna gondolni. Fokozatosan vált világossá számomra az is, hol ér véget a stratégiai tanácsadás, és hol kezdődik a konkrét megvalósítás.

Az ügyfelek visszajelzései folyamatosan formálták ezt a folyamatot: mi segített igazán, mi után lett valakinek végre világos, merre induljon, és milyen előzetes információ kellett volna ahhoz, hogy gyorsabban eljussunk a lényegig. Ebből a közel két évnyi "hogyan a leghatékonyabb a folyamatom" tapasztalatból épült fel az a rendszer, amiben ma dolgozom.

Számomra a hatékonyság nem azt jelenti, hogy gyorsan túlleszünk valamin, hanem azt, hogy nem megyünk vakvágányra a folyamat közben. A mélységet pedig nem az alkalmak száma határozza meg, hanem hogy eljutunk-e a valódi problémáig, és születik-e belőle olyan stratégia, amit utána tényleg lehet is használni.

A tanácsadás végén tudnod kell, merre mész tovább

Egy stratégiai konzultáció akkor ér valamit, ha a végén nem egyszerűen több gondolatod van, hanem tisztábban látod a következő lépéseidet. Előfordul, hogy kiderül: egyáltalán nincs szükséged karrierváltásra, csak újra kell pozicionálnod magad. Máskor valóban új irányra van szükség, de már pontosabban látjuk, milyen irány lehet reális. És olyan is van, hogy sem a CV, sem a LinkedIn nem a fő probléma, hanem maga az álláskeresési stratégia szorul változtatásra.

A lényeg, hogy az összefüggést is értsd, ne csak az utasítást. Nekem fontos, hogy ne csak azt mondjam el, mit csinálj, hanem azt is, miért éppen azt, és milyen problémára ad választ. Ebből lesz később önállóan is használható tudás.

És ha a stratégiát meg is kell valósítani?

Van, akinek pontosan a konzultáció végén van vége az útnak: megkapta a külső szakmai nézőpontot, összeállt a stratégia, és onnantól szívesen viszi tovább egyedül. Másnak viszont, bár pontosan érti, mit kellene tennie, a konkrét megvalósításhoz is szüksége van még szakmai segítségre. Ilyenkor van lehetőség továbblépni a stratégiai önéletrajz felépítésével, a LinkedIn kialakításával vagy egy komplexebb álláskeresési folyamattal, de ez már egy másik szakasz, más típusú munkával, amelyben a közösen kialakított stratégiát fordítjuk át konkrét eszközökre.

Miért dolgozom így?

Mert egyre biztosabb vagyok abban, hogy a jó karriertanácsadás nem ott kezdődik, amikor bekapcsoljuk a kamerát, hanem jóval előtte. Azzal kezdődik, hogy megpróbáljuk megtalálni a valódi problémát, hogy te végiggondolod a saját helyzetedet, én pedig felkészülök belőle, és hogy amikor végül találkozunk, már nem az alapokat gyűjtjük össze, hanem tényleg tudunk velük dolgozni.

Tudom, hogy ez a működés nem mindenkinek való. Van, aki több időt hagyna magának, vagy biztonságosabbnak érzi, ha hosszabb folyamatban halad, és ezzel semmi gond nincs. Én az elmúlt időszak tapasztalatai alapján azt a módszert építettem fel, amelyben szakmailag hiszek, és amelyről azt látom, hogy a legtöbbet így tudom adni az ügyfeleimnek.

Mert végül nem az a cél, hogy minél több időt töltsünk együtt, hanem hogy tudd, merre indulsz, miért éppen arra, és mit kell tenned azért, hogy oda is érj.